id�zetek

2010.06.23. 18:54, chrismcryan

citatumr�l (:

A boldogtalan egyetlen vigasza, hogy m�sok ugyan�gy szenvednek k�r�l�tte.

 

De hogy sz�p volt, azt sosem vettem �szre. Az�rt s�rok, mert amikor f�l�m borulva r�m vetette pillant�s�t, l�ttam, hogyan t�kr�z�dik szem�nek m�ly�n az �n sz�ps�gem.

 

 

S nem fog borulni le r�m senki se s�rva,
Ha majd t�vozom az �r�k-n�ma s�rba.

 

 

Ha egyvalamit megtanult ebb�l az eg�szb�l, az az volt, hogy milyen k�nny� elvesz�teni valamit, amir�l azt hitte, hogy �r�kk� az �v� lesz.

 

 

Senkit sem t�r�lhet�nk ki sz�v�nkb�l an�lk�l, hogy hely�n – ahol neve �llott – egy s�t�t folt ne maradna vissza.

 

A halottnak nincs mit vesz�tenie, �s akinek nincs mit vesz�tenie, az t�ljutott a k�ts�gbees�sen egy szinte m�r boldogs�gnak nevezhet� �llapotba.

 

Nem volt er�m �jra �t�rezni azt a megmagyar�zhatatlan rettenetet, amelyet a hi�nya �s a tudat id�zett el� bennem, hogy v�g�rv�nyesen elvesz�tettem. Tudtam, hogy egyszer, h�napokkal, �vekkel k�s�bb m�g visszat�r hozz�m, s hogy �r�kre eml�kezni fogok az �rint�s�re, a mozdulataira, a szavaira, amelyek nem hozz�m tartoztak, �s amelyekre val�sz�n�leg nem is voltam m�lt�.

 

Nem az az ijeszt�, hogy egyed�l maradok, hanem az, hogy n�lk�le! Ha nincs mellettem, n�lk�le az a bonyolult biol�giai folyamat, ami tulajdonk�ppen az �letem, csak hamis�tott l�tez�s. �res, abszol�t tartalmatlan l�tszat.

 

Csod�kat tiportam s�rba
�nmagam a b�rt�nbe z�rva.

 

Am�g hullanak a k�nnyek, addig nem �rt�k el a f�jdalom tet�pontj�t, csak ha majd �jra mosolygunk, akkor v�lik a f�jdalom legy�zhetetlenn� �s v�gtelenn�

 

Azt hiszem, a b�nat volt mindig a legs�lyosabb betegs�gem. N�ha azt gondolom, ha valami nagy boldogs�g �rne, m�g meggy�gyulhatn�k.

 

Szeretn�k n�ha visszaj�nni m�g. Ezer �v m�lva. Sz�zezer �v m�lva. Mindegy. Csak nem megsz�nni.

 

Minden boldogs�gomat megzavarta a lelkem legm�ly�n �r�kk� mozg� nyugtalans�g �rzete: hogy �n is csak olyan vagyok, mint a mesebeli ember, aki a sziv�rv�nyt fogta meg, �s hogy (...) b�rmilyen k�zel is van l�tsz�lag, a val�s�gban m�gis �r�kk� el�rhetetlen.

 

Bar�taim egyenkint elhagytak,
akikkel j�t tettem, megtagadtak;
akiket szerettem, nem szeretnek,
akik�rt ragyogtam, eltemetnek.

 

A holdba n�ztem �jjel,
de nem j�tt semmi f�nyjel,
hogy szeretsz.

A p�rn�m s�rva t�ptem,
nem s�gta a s�t�tben,
hogy szeretsz.

 

Vannak olyan perceim
amikor �get a k�n,
de az arcom m�gis ragyog
cudar vil�g ne l�ssa
mily boldogtalan vagyok.

 

Az al�h�zott, d�lt bet�s id�zetek a kedvenceim. �rdemes �ket elolvasni (:

Vissza a bloghoz